Látszat

Hal- és lángosszagú nyár van. Pezseg a strand. A langyos medencében – aminek legmélyebb pontja is kábé egynyolcvan – már nem látszik a víz, csak az emberfejek tömege. Rezeg a levegő, a betonjárda forróságot lehel.

Nem lehet víz nélkül kibírni a hőséget, egy kisebb társaság meg is célozza a medencét. Néhány huszonéves férfi, meg pár lány. Hangosak, közönségesek, fiatalok. Beteljesületlen, de ígéretes szerelmek slattyognak a flipflop papucsokban az enyhülés felé.

A csapat legmarkánsabb figurája a húszas férfi. Kopasz, tarkóján laza hullámokat vet a bőr, barna testén egész estét betöltő tetoválások. Nonfi – úgy mondják.

Alacsony termetű, de kigyúrt fickó. Szteroiddal növelt izmok arzenálját vonultatja fel a nagyérdeműnek. Olyan, mint egy fonott kalács fürdőgatyában.

Rém büszke magára. Karját jól eltartja a törzsétől, hadd lássa a fekete hajú, barna bőrű lány a deltás alakját. Ez a sok órányi munkával edzett tökély fog most alámerülni a medence 28 fokosra forralt vizébe.

A lány a korlát mellől – mintha csak a habokban lubickolókat nézné – a szeme sarkából a férfit lesi. Megrázza fekete fürtjeit, csilingelnek a hatalmas karikák a fülében. Szép lány. Az a korán virágzó, hamar elnyíló fajta.

A férfi – mintha csak véletlenül esne a vízbe – beleplottyan az egynyolcvanba. Kicsapódik a víz, sercenve tűnik el a betonon. Beteríti a közelben a törölközőket, a lányt, az arra járókat. Sikerült az előadás. A parton beszélgető nagymamák és a kihívó, fülbevalós lány egyként sikítanak fel. Igaz, ez utóbbi kicsit hangosabban.

A férfi a lányra nevet, az visszamosolyog rá. Ilyen a szerelem.
Most már csak ki kellene jönni a vízből – gondolja a férfi. A medence zsúfolt, négy-öt méterrel arrébb van a létra. Nem éri meg a tömegben addig elvergődni. Meg hát, mire föl is növesztett ilyen szép, kerek, magazinba illő izmokat a srác – azon kívül, hogy elkápráztassa velük szíve hölgyét –, ha most nem veszi hasznát a testének. Nekiveselkedik, hogy kinyomja magát a partra. Csúszik a medence széle, nem egyszerű a mutatvány. Dolgoznak a muszklik, feszül a kidolgozott csuklyás izom, csak pár centi hiányzik, hogy mellkasa a perem fölé lendüljön. Hiába. Újra és újra visszacsúszik a langymeleg főzőlébe.

Az előadás kezd egyre kínosabb lenni. A férfi kitartóan próbálkozik. A gömbölyded izmokon tornáznak a tetoválások. Egyre elkeseredettebben igyekszik kinyomni testét a vízből, de duzzadó karja minduntalan visszaernyed. Erőtlenül kalimpáló lábai nem érik el a betonperemet, de még a vízfelszínt sem.

És akkor ér a férfival egy vonalba a parton a kissrác. Vézna kisfiú. Van vagy hatéves forma. Karjai, vádlija olyan vékony, mint az Atlasz-testű csuklója. Ügyet se vet a strand szépére. Behúzott lábakkal nagyot csobban mellette a vízbe. Élvezi, hogy lefröcsköl mindenkit. De a hatás csak pillanatokig tart, újra kell kezdeni.

Ő sem vacakol a lépcsővel. Messze van. Ujjaival megkapaszkodik a síkos medence peremen, inas karja megfeszül, elrugaszkodik, majd felhúzza szíjas kis testét. Repül a kissrác, mint egy víz alól indított topedórakéta. Már kinn is van. Csöpög róla a víz, de nem zavarja.

A férfi még mindig küzd. Egyre fogyó lelkesedéssel próbál kievickélni. Már nem nevet. Senki se figyel rá.

Végül feladja, elindul a lépcső felé. A lány már elment. A vékonydongájú kisfiú pedig újra ugrani készül. Észre se veszi, hogy tönkretett mindent.
Pokoli meleg van.

(Férfiak az egri stradon 1941-ben. Fotó: Fortepan)